3,274,216
edits
(Gf-D_6) |
(3_8) |
||
Line 4: | Line 4: | ||
{{Gaffiot | {{Gaffiot | ||
|gf=<b>mĭsĕrĕō</b>,¹² ŭī, ĕrĭtum ou ertum, ēre, intr.,<br /><b>1</b> avoir pitié, c. [[misereor]] : *Pl. Truc. 223 ; Lucr. 3, 881<br /><b>2</b> pass. imp., ut supplicum misereatur Cic. Inv. 1, 48, qu’on ait pitié des suppliants || v. [[miseret]] me.||v. [[miseret]] me. | |gf=<b>mĭsĕrĕō</b>,¹² ŭī, ĕrĭtum ou ertum, ēre, intr.,<br /><b>1</b> avoir pitié, c. [[misereor]] : *Pl. Truc. 223 ; Lucr. 3, 881<br /><b>2</b> pass. imp., ut supplicum misereatur Cic. Inv. 1, 48, qu’on ait pitié des suppliants || v. [[miseret]] me.||v. [[miseret]] me. | ||
}} | |||
{{Georges | |||
|georg=misereo, seruī, seritum u. [[sertum]], ēre, u. [[misereor]], seritus [[sum]] u. [[sertus]] [[sum]], ērī ([[miser]]), I) [[mit]] jmd. od. etw. [[Mitleid]]-, Barmherzigkeit [[fühlen]] od. [[haben]], jmds. [[sich]] [[erbarmen]], te commiserabam [[magis]] [[quam]] miserebar mei, Acc. fr.: [[ipse]] [[sui]] [[miseret]], Lucr.: [[nihil]] [[nostri]] miserere? Verg.: miserete [[anuis]] (= [[anus]]), Enn.: miserens tui, Prisc. 17, 93: miserere (Imper.) = mir zu [[Liebe]], [[Fronto]]: cogebant hostes, ut misererent, Enn.: cum misereri coeperunt, [[von]] [[Mitleid]] ergriffen wurden, Quint.: [[hic]] miserens, [[Charis]]. 255, 18. – miseremini sociorum, Cic.: maiores vostrûm miseriti [[plebis]] Romanae, Sall.: misereri laborum tantorum, Verg.: m. Dat., alci, Hyg. u.a. Spät. (s. Rönsch Itala p. 413. Muncker Hyg. fab. 58. p. 106 a). – II) [[miseret]] od. [[miseretur]] me, [[ich]] fühle od. habe [[Mitleid]] (Barmherzigkeit) [[mit]] jmd., es jammert-, es dauert-, es erbarmt mich jmds. usw., a) impers., [[mit]] Genet. alcis od. alcis [[rei]], α) [[miseret]] me, zB. [[miseret]] me illius, Plaut.: me [[eius]] patris [[nunc]] [[misere]] [[miseret]], Plaut.: me [[miseret]] tui, Cic.: te [[miseret]] mei, Ter.: ut [[ita]] ([[nur]] [[insoweit]]) te aliorum miserescat, ne [[tis]] (= tui) alios misereat, Plaut.: senis totos miseruit, Apul.: Menedemi vicem [[miseret]] me, Ter.: [[neque]] te mei tergi [[miseret]], Plaut. – β) [[miseretur]] me, zB. [[neque]] me tui [[neque]] tuorum liberûm misereri potest, Cic.: cave, te fratrum [[pro]] fratris salute obsecrantium misereatur, Cic.: me miseritum est tuarum fortunarum, Ter.: [[quo]] me [[rei]] publicae [[maxime]] miseritum est, Scip. Afr. fr. – [[mit]] bl. Genet., [[miseretur]] (sc. me) tui, Pacuv. tr. 354: u. unpers., ut supplicum misereatur, daß [[man]] [[Mitleid]] fühle [[mit]] usw., Cic. de inv. 1, 48. – b) pers., [[mit]] allg. Nomin. neutr. pronom. [[als]] [[Subjekt]], nilne te [[miseret]], Plaut. Pseud. 308. – / Parag. Infin. misererier, Lucr. 5, 1021. | |||
}} | }} |