χανδόν
English (LSJ)
Adv.
A with mouth wide open, greedily, eagerly, [οἶνον] χ. ἑλεῖν Od.21.294, cf. Call.Aet.1.1.11, Nic.Th.341, Opp.C.4.430 (cj.), etc.; in late Prose χ. ἐκπιεῖν, πιέσθαι, πίνειν, Gal.15.735, Luc.Merc. Cond.7, Jul.Mis.338c; σπᾶν D.C.71.10; metaph., χ. ἐνεπίμπλαντο εὐχῶν Luc.Alex.14; χ. ἐμπιπλάμενος τοῦ ὕπνου Philostr.Im.2.22.