sino: Difference between revisions

{{Georges

|georg=sino, sīvī, situm, ere, eig. [[niederlassen]], [[niederlegen]], [[hinlegen]], so [[nur]] [[noch]] im Partiz. [[situs]] u. in dem Kompositum pōno (= posino); im verb. fin. [[nur]] übtr.; etw. [[geschehen]] [[lassen]], [[dulden]], [[gestatten]], I) im allg.: a) [[mit]] einem Objektsatz: α) [[mit]] folg. Acc. u. Infin.: [[nos]] transalpinas gentes oleam et vitem serere [[non]] sinimus, Cic.: [[vinum]] ad se [[omnino]] importari [[non]] sinunt, Caes.: [[huic]] ordini ignem [[novum]] subici [[non]] sivistis, Cic. – im [[Passiv]] m. Nom. u. Infin., [[hic]] accusare [[eum]] [[moderate]], a [[quo]] [[ipse]] [[nefarie]] accusatur, per [[senatus]] auctoritatem [[non]] est [[situs]], Cic.: [[ficus]] [[ibi]] (= in [[dolio]]) sinitur fermentari, Colum. – β) m. ut u. Konj.: [[sivi]], ut expleret animum, Ter.: sinite [[exorator]] ut sim, Ter. – γ) m. bl. Coniunctiv: [[iam]] [[sine]] [[sic]] [[iratus]] sit, Plaut.: [[sine]] me expurgem, Ter.: [[sine]] veniat, [[laß]] ihn [[nur]] [[kommen]] ([[drohend]]), Ter.: [[sine]] pascat aretque, Hor. – b) m. Acc.: sinite [[arma]] viris, Verg.: [[sine]] hanc animam, [[laß]] (mir) das [[Leben]], Verg.: [[non]] s. transitum, Plin.: pugnam per sagittas s., Tac.: [[non]] sinat [[hoc]] [[Aiax]], Ov. – Zuw. ist der Acc. [[elliptisch]] zu [[fassen]], [[mit]] einem zu ergänzenden [[Infinitiv]] ([[sein]], [[bleiben]], [[tun]], [[gehen]] u. dgl.), binis mensibus porcos sinunt [[eum]] matribus, [[lassen]] [[sie]] [[bei]] den M. (sem, [[bleiben]]), [[Varro]]: [[neu]] [[propius]] tectis taxum [[sine]], Verg.: sinerem illum, [[tun]] [[lassen]], Ter.: [[istuc]] [[sino]], lasse [[ich]] [[sein]], Plaut.: [[sine]] me, [[laß]] mich ([[gehen]]), Ter. – c) absol.: [[sine]] [[foris]] [[sic]] (so = so [[offen]]), Plaut.: [[auctor]] [[sum]], [[sino]], Plaut.: [[age]] dicat, [[sine]], Ter.: [[non]] feram, [[non]] patiar, [[non]] sinam, [[ich]] kann's, [[ich]] will's, [[ich]] darf's [[nicht]] [[dulden]] ([[leiden]]), Cic.: sinentibus [[nobis]], [[mit]] unserer [[Erlaubnis]], Plin. ep. – II) insbes.: A) in der [[Umgangssprache]], a) [[sine]], [[laß]] = mag, möge, feriant [[sine]] litora [[fluctus]], Verg. – [[auch]] bl. [[sine]]! mag [[sein]]! [[laß]] [[gut]] [[sein]]! mag's [[doch]]! [[schon]] [[gut]]! [[pulchre]] [[ludificor]]: [[sine]]! Plaut.: [[non]] est [[profecto]]: [[sine]]! Ter.: [[sic]] [[sine]], Plaut. – b) [[sine]] [[modo]], [[laß]] [[nur]] [[erst]], d.i., [[wenn]] [[nur]] [[erst]], [[sine]] [[modo]] adveniat, Plaut. most. 11. – B) ne di sinant (sirint), ne [[Iuppiter]] sirit u. dgl., das wolle [[Gott]] [[nicht]]! behüte [[Gott]]! [[nec]] di sinant [[illud]], Plin. ep.: ne [[istuc]] [[Iuppiter]] O.M. sirit, Liv.: ne di sirint, Plaut. – / Perf. siit, [[Varro]] fr. [[bei]] Diom. 374, 16. Ter. adelph. 104: sieris, Pacuv. tr. 200: sierit, Plaut. Curc. 27 Fl. (Goetz sirit). – Perf. gew. synkop. sisti, [[sistis]], [[siris]], sirit, siritis, Plus qu. sisset u. [[sissent]], s. [[Wunder]] Cic. Planc. 87. p. 218 sq. [[Halm]] Cic. Sest. 44. p. 158 sq. Georges Lexik. der lat. Wortformen S. 642. – Vulg. Perfektform sinueris, Lact. epit. 53, 8. – Dav.<br />Partic. [[situs]], a, um, I) [[als]] reines Partic. = hingestellt, hingelegt, 1) im allg.: in [[suo]] [[quidque]] [[loco]] [[nisi]] erit [[mihi]] situm [[supellectilis]], Plaut.: [[nec]] [[plus]] [[aqua]] sita siet unam horam, [[Cato]]: ea ([[mater]] mortua) [[exadversum]] sita erat, Ter. – 2) insbes.: a) erbaut, [[Philippopolis]] a Philippo sita, Tac.: [[ara]] Druso sita, Tac. – b) be [[graben]], bestattet, [[hic]] est [[ille]] [[situs]], Enn.: [[Aeneas]] [[situs]] est [[super]] Numicium [[flumen]], Liv.: C. Marii sitae [[reliquiae]] [[apud]] Anienem, Cic.: [[arca]], in [[qua]] [[Numa]] [[situs]] fuisset, Plin.: dah. [[als]] [[Grabschrift]], [[hic]] [[situs]] est [[Phaëthon]], Ov.: [[Lygdamus]] [[hic]] [[situs]] est, Tibull.: [[Antronia]]... [[hic]] sita est, Corp. inscr. Lat. 6, 5084^a. – c) beim [[Wechsler]] usw. angelegt, [[immo]] [[apud]] trapezitam situm est ([[argentum]]), Plaut. Curc. 345 G.: übtr., [[quod]] [[apud]] [[nos]] fallaciarum [[sex]] situm est, *Plaut. mil. 1156 Brix ([[andere]] structum est). – II) [[als]] PAdi. = [[gelegen]], liegend, [[befindlich]]. A) eig.: 1) im allg.: [[lingua]] in ore sita est, Cic.: sitae fuere et [[Thespiades]] (statuae) ad aedem Felicitatis, Plin.: [[inter]] [[duo]] genua naribus [[sitis]], Plin. – 2) insbes.: a) [[von]] Örtl. = [[gelegen]], [[locus]] s. in media [[insula]], Cic.: [[Carthago]] s. est in sinu, Liv.: s. urbsex [[adverso]] Carthaginis, [[Karthago]] [[gegenüber]], Plin.: s. insulae [[ante]] [[promunturium]], Plin.: s. regiocontra Parthiae [[tractum]], Plin. – b) v. Pers., [[befindlich]], wohnend, hausend, [[gens]] s. in convallibus, Plin.: [[cis]] Rhenum sitae gentes, Vell.: [[post]] Euphratem et Tigrim amnes siti, Curt.: Scytharum [[gens]] [[haud]] [[procul]] Thraciā sita, Curt.: [[Indi]] [[procul]] a [[nobis]] ad orientem siti, Apul.: [[ultra]] siti sunt [[Modubae]], Plin. – B) übtr.: 1) im allg.: [[hoc]] erit [[tibi]] argamentum [[semper]] in promptu situm, Enn. fr.: in melle sunt sitae linguae vostrae, v. süßklingender [[Sprache]], Plaut.: voluptates in [[medio]] sitas [[esse]] dicunt, [[können]] allen zuteil [[wer]] den, Cic.: terrena quaedam [[inter]] homines sita, [[einige]] irdische, dem Menschen [[nahe]] liegende Dinge, Gell. – 2) insbes.: a) dem [[Verhältnis]] [[nach]] zu jmd. so und so [[stehend]], socii amici, [[procul]] [[iuxta]] siti, [[fern]] und [[nahe]] Stehende, Sall. hist. fr. 4, 61, 17 (4, 61, 19): [[frater]], propinqui, longius siti, [[ferner]] Stehende, Tac. ann. 12, 10. – b) situm [[esse]] in alqa re od. in alqo, [[auf]] etw. od. jmd. [[beruhen]], [[quae]] ([[adsensio]]) est in nostra potestate sita, Cic.: in [[eius]] [[pernicie]] patriae sitam putabant salutem, Nep.: [[cui]] [[spes]] [[omnis]] in [[fuga]] sita erat, Sall.: quorum [[res]] fidesque in manibus sitae erant, Sall.: in te [[spes]] [[nobis]] [[omnis]] sita est, Ter.: [[quantum]] est situm in [[nobis]], soviel an [[uns]] liegt (parenthet.), Cic.: in vestra manu situm est [[mit]] folg. Infin., Apul. de deo Socr. prol. p. 104 H. (p. 2, 6 G.) – / vulg. setu est = [[situs]] est, Corp. inscr. Lat. 8, 9639.

}}