3,277,206
edits
suscenseo: Difference between revisions
From LSJ
3
(3_13) |
(3) |
||
| Line 7: | Line 7: | ||
{{Georges | {{Georges | ||
|georg=suscēnseo, cēnsuī, cēnsum, ēre, [[auf]] jmd. aufgebracht-, [[zornig]]-, [[böse]] [[sein]], a) [[mit]] Dat. pers.: hominibus irasci et s., Cic.: alci iure s., Cic.: alci [[vehementer]], Cic. – b) [[mit]] allgem. Acc. [[rei]]: si id suscenseat, [[darüber]] usw., Ter.: [[nihil]] fecit [[quod]] suscenseas, Ter.: u. [[mit]] Dat. pers., [[neque]] [[illi]] [[sum]] [[iratus]] [[neque]] quidquam [[suscenseo]], Plaut.: [[illud]] [[vereor]], ne [[tibi]] illum suscensere [[aliquid]] ([[einigen]] [[Groll]] hege) suspicēre, Cic. – c) m. [[propter]] u. Akk.: [[res]], quas [[propter]] [[tibi]] [[tamen]] suscensui, Plaut. trin. 1164: talia suscensent [[propter]] [[mihi]] verba Tomitae, Ov. ex Pont. 4, 14, 15. – d) m. folg. [[quia]] od. [[quod]] ([[weil]], daß): id [[tibi]] suscensui, [[quia]] etc., Plaut. Pers. 431: s. Athēnae, [[quod]] etc., Cic.: s. alci [[leviter]], [[quod]] etc., Cic.: [[non]] [[esse]] militibus suscensendum, [[quod]] etc., Caes. – e) [[mit]] folg. Acc. u. Infin.: [[quis]] [[tandem]] suscenseat milites [[nos]] [[esse]] [[non]] [[servos]] vestros? Liv. 7, 13, 9: suscensens curam verrendis viis [[non]] adhibitam, Suet. Vesp. 5, 3. – f) absol.: [[qui]] [[autem]] suscensent, Augustin.: [[ego]] expurgationem habebo, ut ne suscenseat, Plaut.: aliud iurgandi suscensendique [[tempus]] erit, Liv.: [[eos]] [[minime]] suscensuros [[esse]], Augustin. de civ. dei 3, 17. p. 122, 10 D.<sup>2</sup> – g) Partic. fut. pass.: peccata hominum [[non]] suscensenda, Gell. 7 (6), 2, 5. – / Die [[Schreibung]] [[suscenseo]] ([[nicht]] [[succenseo]]) ist [[fast]] [[überall]] die der besten Hdschrn., [[daher]] [[auch]] in die meisten neueren Texte aufgenommen; vgl. Faernus Ter. Andr. 2, 6, 17 (448). [[Wagner]] Ter. heaut. 915. Nur [[Müller]] hat Cic. Verr. 2, 58 [[noch]] [[mit]] den Hdschrn. succensuit u. Krüger Apul. 24. p. 33, 11 [[noch]] succenseas. | |georg=suscēnseo, cēnsuī, cēnsum, ēre, [[auf]] jmd. aufgebracht-, [[zornig]]-, [[böse]] [[sein]], a) [[mit]] Dat. pers.: hominibus irasci et s., Cic.: alci iure s., Cic.: alci [[vehementer]], Cic. – b) [[mit]] allgem. Acc. [[rei]]: si id suscenseat, [[darüber]] usw., Ter.: [[nihil]] fecit [[quod]] suscenseas, Ter.: u. [[mit]] Dat. pers., [[neque]] [[illi]] [[sum]] [[iratus]] [[neque]] quidquam [[suscenseo]], Plaut.: [[illud]] [[vereor]], ne [[tibi]] illum suscensere [[aliquid]] ([[einigen]] [[Groll]] hege) suspicēre, Cic. – c) m. [[propter]] u. Akk.: [[res]], quas [[propter]] [[tibi]] [[tamen]] suscensui, Plaut. trin. 1164: talia suscensent [[propter]] [[mihi]] verba Tomitae, Ov. ex Pont. 4, 14, 15. – d) m. folg. [[quia]] od. [[quod]] ([[weil]], daß): id [[tibi]] suscensui, [[quia]] etc., Plaut. Pers. 431: s. Athēnae, [[quod]] etc., Cic.: s. alci [[leviter]], [[quod]] etc., Cic.: [[non]] [[esse]] militibus suscensendum, [[quod]] etc., Caes. – e) [[mit]] folg. Acc. u. Infin.: [[quis]] [[tandem]] suscenseat milites [[nos]] [[esse]] [[non]] [[servos]] vestros? Liv. 7, 13, 9: suscensens curam verrendis viis [[non]] adhibitam, Suet. Vesp. 5, 3. – f) absol.: [[qui]] [[autem]] suscensent, Augustin.: [[ego]] expurgationem habebo, ut ne suscenseat, Plaut.: aliud iurgandi suscensendique [[tempus]] erit, Liv.: [[eos]] [[minime]] suscensuros [[esse]], Augustin. de civ. dei 3, 17. p. 122, 10 D.<sup>2</sup> – g) Partic. fut. pass.: peccata hominum [[non]] suscensenda, Gell. 7 (6), 2, 5. – / Die [[Schreibung]] [[suscenseo]] ([[nicht]] [[succenseo]]) ist [[fast]] [[überall]] die der besten Hdschrn., [[daher]] [[auch]] in die meisten neueren Texte aufgenommen; vgl. Faernus Ter. Andr. 2, 6, 17 (448). [[Wagner]] Ter. heaut. 915. Nur [[Müller]] hat Cic. Verr. 2, 58 [[noch]] [[mit]] den Hdschrn. succensuit u. Krüger Apul. 24. p. 33, 11 [[noch]] succenseas. | ||
}} | |||
{{LaEn | |||
|lnetxt=suscenseo suscensere, suscensui, suscensus V :: be angry; be indignant with | |||
}} | }} | ||
