3,273,006
edits
oportet: Difference between revisions
From LSJ
CSV2 import
m (Text replacement - "(?s)({{Lewis.*?}}\n)({{.*}}\n)({{LaEn.*?}}$)" to "$3 $1$2") |
(CSV2 import) |
||
| Line 10: | Line 10: | ||
{{Georges | {{Georges | ||
|georg=oportet, tuit, ēre, verb. impers., es muß, sowohl = es ist [[nötig]], es gebührt [[sich]], [[als]] = es ist [[zweckdienlich]], es ist [[ersprießlich]], m. folg. bl. Conjunctiv, [[mit]] folg. Acc. u. Infin., [[ohne]] bestimmtes [[Subjekt]] m. folg. Infin. u. absol., [[faber]] [[haec]] faciat [[oportet]], [[Cato]]: [[ego]] [[crimen]] [[oportet]] diluam, Cic.: exstent [[oportet]] vestigia, es [[müssen]] [[durchaus]] Sp. vorhanden [[sein]], Cic.: [[quare]] pransum ac paratum [[esse]] hominem [[oportet]], [[Varro]] fr.: [[hoc]] fieri et [[oportet]] et [[opus]] est, Cic.: [[signum]] ablatum [[esse]] [[non]] oportuit, Cic.: quos reduci oporteat, Liv.: [[bellum]] suscipi od. geri [[oportet]], Liv.: [[quid]] facere [[nos]] [[oportet]], [[qui]] etc.? Cic.: [[quid]] [[oportet]] [[nos]] facere a [[volgo]] [[longe]] longeque remotos? Hor.: [[interrogo]] [[vos]], [[quid]] me [[haec]] si fiant facere oporteat? Sen. rhet.: cum consilio nostro subvenire saluti communi oporteret, Cic.: indulgere [[potius]] comitati patrum [[atque]] obsequio [[plebis]] oportuit, Liv.: [[primum]] assumere ([[einnehmen]]) [[oportet]], [[quae]] nauseam faciunt, Scrib. Larg. – im Ggstz. zu [[necesse]] est, zB. [[tamquam]] [[ita]] fieri [[non]] [[solum]] oporteret, [[sed]] [[etiam]] [[necesse]] esset, Cic. – in der Umgangsspr., statt [[des]] Infin. od. Acc. u. Infin. m. Partic. Perf. Pass. (s. Spengel Ter. Andr. 239. [[Wagner]] Ter. heaut. 200), at [[non]] missam oportuit, Plaut.: aurem admotam oportuit, Plaut.: mansum oportuit, Ter.: interemptam oportuit, Ter.: [[non]] oportuit relictas, [[man]] hätte [[sie]] [[nicht]] [[verlassen]] [[sollen]], Tac. – [[bei]] Spät. [[mit]] folg. ut u. Konj., P. Syr. sent. app. 31. p. 367 R.<sup>2</sup> Augustin. de civ. dei 1, 10. Boëth. de cons. phil. 1. pros. 4. – absol., [[quidquid]] [[vero]] [[non]] [[licet]], [[certe]] [[non]] [[oportet]], Cic.: [[alio]] tempore [[atque]] oportuerit, Caes. – / Persönl. im Plur., morbosum [[factum]], ut ea [[quae]] oportuerint, facta [[non]] sint, Cael. Antip. bell. Pun. sec. hist. 5. fr. 36 ([[bei]] Prisc. 8, 77). | |georg=oportet, tuit, ēre, verb. impers., es muß, sowohl = es ist [[nötig]], es gebührt [[sich]], [[als]] = es ist [[zweckdienlich]], es ist [[ersprießlich]], m. folg. bl. Conjunctiv, [[mit]] folg. Acc. u. Infin., [[ohne]] bestimmtes [[Subjekt]] m. folg. Infin. u. absol., [[faber]] [[haec]] faciat [[oportet]], [[Cato]]: [[ego]] [[crimen]] [[oportet]] diluam, Cic.: exstent [[oportet]] vestigia, es [[müssen]] [[durchaus]] Sp. vorhanden [[sein]], Cic.: [[quare]] pransum ac paratum [[esse]] hominem [[oportet]], [[Varro]] fr.: [[hoc]] fieri et [[oportet]] et [[opus]] est, Cic.: [[signum]] ablatum [[esse]] [[non]] oportuit, Cic.: quos reduci oporteat, Liv.: [[bellum]] suscipi od. geri [[oportet]], Liv.: [[quid]] facere [[nos]] [[oportet]], [[qui]] etc.? Cic.: [[quid]] [[oportet]] [[nos]] facere a [[volgo]] [[longe]] longeque remotos? Hor.: [[interrogo]] [[vos]], [[quid]] me [[haec]] si fiant facere oporteat? Sen. rhet.: cum consilio nostro subvenire saluti communi oporteret, Cic.: indulgere [[potius]] comitati patrum [[atque]] obsequio [[plebis]] oportuit, Liv.: [[primum]] assumere ([[einnehmen]]) [[oportet]], [[quae]] nauseam faciunt, Scrib. Larg. – im Ggstz. zu [[necesse]] est, zB. [[tamquam]] [[ita]] fieri [[non]] [[solum]] oporteret, [[sed]] [[etiam]] [[necesse]] esset, Cic. – in der Umgangsspr., statt [[des]] Infin. od. Acc. u. Infin. m. Partic. Perf. Pass. (s. Spengel Ter. Andr. 239. [[Wagner]] Ter. heaut. 200), at [[non]] missam oportuit, Plaut.: aurem admotam oportuit, Plaut.: mansum oportuit, Ter.: interemptam oportuit, Ter.: [[non]] oportuit relictas, [[man]] hätte [[sie]] [[nicht]] [[verlassen]] [[sollen]], Tac. – [[bei]] Spät. [[mit]] folg. ut u. Konj., P. Syr. sent. app. 31. p. 367 R.<sup>2</sup> Augustin. de civ. dei 1, 10. Boëth. de cons. phil. 1. pros. 4. – absol., [[quidquid]] [[vero]] [[non]] [[licet]], [[certe]] [[non]] [[oportet]], Cic.: [[alio]] tempore [[atque]] oportuerit, Caes. – / Persönl. im Plur., morbosum [[factum]], ut ea [[quae]] oportuerint, facta [[non]] sint, Cael. Antip. bell. Pun. sec. hist. 5. fr. 36 ([[bei]] Prisc. 8, 77). | ||
}} | |||
{{LaZh | |||
|lnztxt=oportet, ebat, uit, ere. n. imp. :: 宜。須。緊要。Hunc hominem malum esse oportet 此人宜不善。Homini servo suos domitos habere oportet oculos 爲奴必須符朿己目。Accedat huc suavitas quaedam oportet sermonum atque morum 另須有温和言行貌。 | |||
}} | }} | ||
