ἄκαμπτον
From LSJ
Aristotle, Nicomachean Ethics, 5.30
Russian (Dvoretsky)
ἄκαμπτον: τό
1) негнущаяся часть (δακτύλου Arst.);
2) непреклонность (πρός и εἴς τι Plut.).
ἄκαμπτον: τό
1) негнущаяся часть (δακτύλου Arst.);
2) непреклонность (πρός и εἴς τι Plut.).