συλλυπέω: Difference between revisions
Νέµουσι δ' οἴκους καὶ τὰ ναυστολούµενα ἔσω δόµων σῴζουσιν, οὐδ' ἐρηµίᾳ γυναικὸς οἶκος εὐπινὴς οὐδ' ὄλβιος → They manage households, and save what is brought by sea within the home, and no house deprived of a woman can be tidy and prosperous
(13_4) |
(6_23) |
||
Line 12: | Line 12: | ||
{{pape | {{pape | ||
|ptext=[[https://www.translatum.gr/images/pape/pape-02-0976.png Seite 976]] mit, zugleich betrüben, kränken. – Pass. sich mit betrüben, Mitleid empfinden, τινί, Her. 9, 94; Antipho 3 β 8; Plat. Rep. V, 462 e setzt gegenüber ἢ ξυνησθήσεται ἅπασα ἢ ξυλλυπήσεται, Sp., wie Pol. 7, 3, 2. | |ptext=[[https://www.translatum.gr/images/pape/pape-02-0976.png Seite 976]] mit, zugleich betrüben, kränken. – Pass. sich mit betrüben, Mitleid empfinden, τινί, Her. 9, 94; Antipho 3 β 8; Plat. Rep. V, 462 e setzt gegenüber ἢ ξυνησθήσεται ἅπασα ἢ ξυλλυπήσεται, Sp., wie Pol. 7, 3, 2. | ||
}} | |||
{{ls | |||
|lstext='''συλλῡπέω''': λυπῶ [[ὁμοῦ]] μετά τινος, [[πικραίνω]] ὁμοίως, οἱ μὲν ἀνδρώδεις τὴν φύσιν εὐλαβοῦνται συλλυπεῖν τοὺς φίλους αὑτοῖς, λυπεῖν τοὺς φίλους σὺν ἑαυτοῖς, Ἀριστ. Ἠθικ. Νικ. 9. 11, 4. ΙΙ. Παθ., [[μετὰ]] μέλλ. -λυπηθήσομαι Ἡρόδ. 6. 39, ἀλλὰ μέσ. -λυπήσομαι Πλάτ. Πολ. 462Ε· ― [[αἰσθάνομαι]] λύπην ἢ ὀδύνην διά τινα, συμπαθῶ, συλλυποῦμαι, [[μετέχω]] τῆς λύπης τινός, τινι Ἡρόδ. 9. 94, πρβλ. 6. 39, Ἀντιφῶν 122. 4, κτλ. | |||
}} | }} |
Revision as of 09:24, 5 August 2017
English (LSJ)
A hurt or mortify together, σ. τινὰς αὑτοῖς make them share their grief, Arist.EN1171b7. II Pass., with fut. -λυπηθήσομαι Hdt.6.39, also -λυπήσομαι Pl.R.462e:—share in grief, sympathize or condole, Hdt. l.c., Antipho 3.2.8; τῷ πάθεϊ Hdt.9.94: c. dat. pers., Thphr.Char.1.2; τίς σοι -ηθήσεται; LXX Is.51.19.
German (Pape)
[Seite 976] mit, zugleich betrüben, kränken. – Pass. sich mit betrüben, Mitleid empfinden, τινί, Her. 9, 94; Antipho 3 β 8; Plat. Rep. V, 462 e setzt gegenüber ἢ ξυνησθήσεται ἅπασα ἢ ξυλλυπήσεται, Sp., wie Pol. 7, 3, 2.
Greek (Liddell-Scott)
συλλῡπέω: λυπῶ ὁμοῦ μετά τινος, πικραίνω ὁμοίως, οἱ μὲν ἀνδρώδεις τὴν φύσιν εὐλαβοῦνται συλλυπεῖν τοὺς φίλους αὑτοῖς, λυπεῖν τοὺς φίλους σὺν ἑαυτοῖς, Ἀριστ. Ἠθικ. Νικ. 9. 11, 4. ΙΙ. Παθ., μετὰ μέλλ. -λυπηθήσομαι Ἡρόδ. 6. 39, ἀλλὰ μέσ. -λυπήσομαι Πλάτ. Πολ. 462Ε· ― αἰσθάνομαι λύπην ἢ ὀδύνην διά τινα, συμπαθῶ, συλλυποῦμαι, μετέχω τῆς λύπης τινός, τινι Ἡρόδ. 9. 94, πρβλ. 6. 39, Ἀντιφῶν 122. 4, κτλ.