διαπορία

From LSJ
Revision as of 18:36, 31 December 2018 by Spiros (talk | contribs) (1b)

Ἑαυτὸν οὐδεὶς ὁμολογεῖ κακοῦργος ὤν → Nemo maleficus se fatetur maleficum → Von sich gibt keiner zu, dass er ein Schurke ist

Menander, Monostichoi, 158

German (Pape)

[Seite 597] ἡ, Zweifel, D. L. 10, 27. 119; Plut.

Greek (Liddell-Scott)

διαπορία: ἡ, = διαπόρησις, Διογ. Λ. 10. 27, κτλ.

French (Bailly abrégé)

ας (ἡ) :
embarras, incertitude.
Étymologie: διαπορέω.

Spanish (DGE)

-ας, ἡ
problema, dificultad πρὸς ... τὴν διαπορίαν τοσαῦτα εἰρήσθω Aristox.Harm.62.13, διαπορίας καὶ τοῖς ἀγαθοῖς ἰατροῖς παρέχει Gal.5.721, Διαπορίαι tít. de una obra de Epicuro, D.L.10.27, cf. 119, Plu.2.1095c, πολλὴν διαπορίαν οὐκ ἐπεδέχετο τὸ σκέμμα Syrian.in Metaph.29.17, cf. Simp.in de An.24.1, 6
διαπορίαν ἔχειν producir problemas, ser confuso ὁπότερον δὲ ποτέρου προτάττειν ἢ ὑποτάττειν χρή, ἔχει διαπορίαν Anon.in Cat.53.1, cf. 49.25.

Russian (Dvoretsky)

διαπορία: ἡ Plut., Diog. L. = διαπόρημα.