Ask at the forum if you have an Ancient or Modern Greek query!

ἐπείγω

From LSJ
Revision as of 19:36, 2 August 2017 by Spiros (talk | contribs) (13_7_3)

L'amor che move il sole e l'altre stelleLove that moves the sun and the other stars

Dante Alighieri, Paradiso, XXXIII, v. 145
Click links below for lookup in third sources:
Full diacritics: ἐπείγω Medium diacritics: ἐπείγω Low diacritics: επείγω Capitals: ΕΠΕΙΓΩ
Transliteration A: epeígō Transliteration B: epeigō Transliteration C: epeigo Beta Code: e)pei/gw

English (LSJ)

Il.12.452, etc., Aeol. ἐποίγω Hdn.Gr.2.436: impf.

   A ἤπειγον Pi.O.8.47, S.Ph.499, Ep. Ἔπειγον Od.12.205: aor. ἤπειξα Hp.Ep. 17, Plu.Pomp.21, etc.:—Med. and Pass., Hom. (v. infr.), etc.: fut. Med. ἐπείξομαι A.Pr.52: aor. ἠπείχθην Th.1.80, Pl.Lg.887c: pf. ἤπειγμαι J.BJ1.8.7, Aristid.Or.17(15).9, Gal.6.177: the compd. κατ-επείγω is more freq. in Att. Prose:—press by weight, ὀλίγον τέ μιν ἄχθος ἐπείγει the weight presses lightly on him, Il.12.452:— Pass., to be weighed down, ἐπείγετο γὰρ βελέεσσι 5.622; θάμνοι . . ἐπειγόμενοι πυρὸς ὁρμῇ overpowered, 11.157, cf. 21.362.    2 press hard (in pursuit), ἀναγκαίη γὰρ ἐπείγει 6.85, Od.19.73: c.acc., δύω κύνε . . κεμάδ' ἠὲ λαγωὸν ἐπείγετον Il.10.361:—in a current phrase, οὐδεὶς ἡμᾶς τὸ λεγόμενον ἐπείγων διώκει Pl.Lg.887b.    II drive on, urge forward, ἐρετμὰ . . χερσὶν ἔπειγον Od.12.205; freq. of a fair wind, ἔπειγε γὰρ οὖρος 12.167; ὁππότ' ἐπείγῃ ἲς ἀνέμου Il.15.382; καιρὸς καὶ πλοῦς ὅδ' ἐπείγει κατὰ πρύμναν S.Ph.1451 (anap.).    III generally, urge on, hasten, ἐπείγετε δ' ὦνον Od.15.445; τὸν οἴκαδ' ἤπειγον στόλον urged the homeward course, S.Ph.499; ἐ. τινά Id.OC1540:—Pass., of a ship, ἐπείγετο χέρσ' ἐπετάων Od. 13.115; Διὸς οὔρῳ 15.297, cf. E.IT1393, Th.3.49; of persons, θορύβοις ἠπειγμένος J.l.c.    2 Med., urge on for oneself, μίμνετ' ἐπειγόμενοι τὸν ἐμὸν γάμον Od.2.97; so τὴν παρασκευήν, τὸν πλοῦν ἐπείγεσθαι, Th.3.2,4.5, al.: abs., ἐπειγομένων ἀνέμων by the force of winds, Il.5.501; ὀπὸς γάλα . . ἐπειγόμενος συνέπηξεν the fig-juice by its power curdles the milk, ib.902.    3 Pass., hurry oneself, haste to do, c. inf., μή τις . . ἐπειγέσθω οἶκόνδε νέεσθαι Il.2.354, cf. Hes.Sc.21, Hdt.8.68. γ, Th.8.46, etc.: abs., make haste, ἐπειγέσθω δὲ καὶ αὐτός Il.6.363; ὧραι ἐπειγόμεναι Pi.N.4.34; ἐπειχθῆναι πᾶν πρῆγμα τίκτει σφάλματα Hdt.7.10.ζ; δρόμῳ ἐπείγεσθαι Id.6.112; νυκτὸς ἅρμ' ἐπείγεται A.Ch.660; δεῦρ' ἐπείγονται E. Ion 1258; ὥσπερ τι δεινὸν ἀγγελῶν ἐ. Ar.Ach.1070; οὐ τῶν ἐπειγομένων ἀλλὰ τῶν εὖ βουλευομένων Antipho 5.94, cf. Th.8.82; ἐπείγεσθαι ἐπὶ . . Hdt.4.135; ἐς πύλας, πρὸς τὴν γέφυραν, E.Ph.1171, Th.6.101; ἠπείγετο οἴκαδε Pl.Tht.142c, etc.: in Hom. mostly in part., like an Adv. with Verbs, ἐπειγομένη ἀφικάνει in eager haste she comes, Il. 6.388; ψυχὴ . . ἔσσυτ' ἐπειγομένη 14.519; τάμνον ἐπειγόμενοι 23.119, etc.; so in Att., εἴσω ᾔει ἐπειγόμενος Pl.Prt.310b.    b Pass., also, to be eager for a thing, esp. in part.: c. inf., πρὸς ἠέλιον κεφαλὴν τρέπε . . δῦναι ἐπειγόμενος eager for its setting, Od.13.30, cf. A. Pr.52: c. gen., ἐπειγόμενός περ ὁδοῖο longing for the journey, Od.1.309, etc.; ἐ. περ Ἄρηος eager for the fray, Il.19.142; ἐ. περὶ νίκης 23.437, 496.    IV intr., = Pass., hasten to a place, Pi.O.8.47, S.El. 1435, E.Or.799, Ar.Pax943, etc.    2 to be pressing, urgent, ἐν ταῖς ἐπειγούσαις χρείαις Ph.Bel.56.47; τὰ ἐπείγοντα pressing matters, Plu. Sert.3, Aristid.1.119 J., cf.BGU1141.4 (i B.C.), etc.; χρείαν τινὰ ἐπείγειν λέγων App.Mith.79; τῆς ὥρας -ούσης since time was pressing, Plu.2.108f; τῶν ἀρχαιρεσίων ἐπειγόντων Id.Marc.24.    3 impers., οὐκ ἐπείγει διαριθμεῖν there's no pressing need to count, Longin.43.6: part. abs., ἐπεῖξαν the need being urgent, Aristid.Or.36(48).10.

German (Pape)

[Seite 909] nach Buttm. Lexil. I p. 275 kein Compositum, u. so auch im augm. behandelt, welches bei Hom. stets fehlt; drängen, drücken; ὀλίγον μιν ἄχθος ἐπείγει, eine geringe Last drückt ihn, Il. 12, 452; ἐπείγει γάρ με τοὐκ θεοῦ παρόν Soph. O. C. 1537; πόνος ἄλλος ἔπειγεν, eine andere Mühe, Sorge drängte, Od. 11, 54; so öfter ohne Casus, ἀναγκαίη γὰρ ἐπείγει, die Noth drängt, Il. 6, 86 Od. 19, 73; γῆρας Il. 23, 623. Auch κεμάδ' ἠὲ λαγωόν, verfolgen, Il. 10, 361, wie pass. βελέεσσιν ἐπείγετο, er wurde von Geschossen verfolgt; οὐδεὶς γὰρ ἡμᾶς ἐπείγων διώκει, bedrängend, Plat. Legg. X, 887 d. Bei Sp. ἐπείγει oft geradezu = es ist nothwendig, Longin. 43, 6; τὰ ἐπείγοντα, das Nothwendige, Sext. Emp. adv. mus. 6; Plut. Sert. 3; τῆς ὥρας ἐπειγούσης, da die Zeit drängte, Consol. ad Apoll. p. 335, wie τῶν ἀρχαιρεσιῶν Marc. 24. – Vom Winde, οὖρος, ἲς ἀνέμου, der das Schiff forttreibt, Od. 12, 167 Il. 15, 382; οὐκέτ' ἐρετμὰ προήκεα χερσὶν ἔπειγον, sie setzten die Ruder nicht mehr in Bewegung, Od. 12, 205. – Dah. übh. betreiben, beschleunigen, ὦνον Od. 15, 445; τὸν οἴκαδ' ἤπειγον στόλον Soph. Phil. 497; τὴν ὁδοιπορίαν Hdn. 4, 1, 4; im med., γάμον ἐπείγεσθαι, die Heirath für sich betreiben, Od. 1, 97. 19, 142. – Im pass. sich antreiben, eilen, absol. u. c. inf., Il. 2, 354; ὄρνυθι τοῦτον· ἐπειγέσθω δὲ καὶ αὐτός 6, 363; Od. 5, 409; oft im partic. ἐπειγόμενος, eilig, schnell, z. B. ἄνεμοι Il. 5, 501; adverb., ψυχὴ – ἔσσυτ' ἐπειγομένη 14, 519; δρῦς τάμον ἐπειγόμενοι, sie fällten sie eilig, 23, 119, vgl. 5, 902. Aber πρὸς ἠέλιον κεφαλὴν τρέπε δῦναι ἐπειγόμενος, sich sehnend, daß sie untergehe, Od. 13, 30, wie ἐπείγετο ὅττι τάχιστα ἐκτελέσαι, er wünschte zu vollenden, Hes. Se. 21; häufiger ὁδοῖο ἐπειγόμενος, sich nach der Fahrt sehnend, Od. 1, 309. 315. 13, 284; Ἄρηος ἐπειγόμενος, nach dem Kampfe sich sehnend, Il. 19, 142; eigtl. überall = sich beeilend in Beziehung auf Etwas, wie Il. 23, 437. 496 ἐπειγόμενος περὶ νίκης zeigt. – So auch Folgde, ὧραι ἐπειγόμεναι Pind. N. 3, 34, vgl. P. 9, 69; νυκτὸς ἅρμ' ἐπείγεται Aesch. Ch. 649; οὔκουν ἐπείξῃ δεσμὰ τῷδε περιβαλεῖν; Prom. 52; χωρεῖτ', ἐπειγώμεσθα Eur. Or. 1258; δεῦρ' ἐπείγονται ξιφήρεις Ion 1258; Ar. Eccl 43. Prosa, absol. u. mit inf., Thuc. 2, 81. 4, 4 u. öfter; τὴν παρασκευὴν ἐπειγόμενοι, τὸν πλοῦν, beschleunigend, 3, 2. 8, 9; οἱ ἐπειγόμενοι, die Eilenden, im Ggstz von εὖ βουλευόμενοι, Antiph. 5, 94; οὕτω σφόδρ' ἠπείχθησαν Isocr. 4, 87; ἐπειχθῆναι, im Ggstz von ἐπισχεῖν, ibd. 175; ἠπείγετο τιμωρήσασθαι Aesch. 1, 145; ἠπείγετο οἴκαδε Plat. Theaet. 112 c; ὡς τοῦτο οὐδὲ ἐπεικτέον Legg. III, 787 e; mit dem partic., ἢν μὴ ἐπειχθῇς ναυμαχίην ποιεύμενος Her. 8, 68. – Das act. in intrans. Bdtg steht Pind. Ol. 8, 47: Ξάνθον ἤπειγεν, nach dem Xanthus, wie Soph. El. 1429 ᾗ νοεῖς ἔπειγε νῦν, eile dahin; vgl. Eur. Or. 288; Ar. Th. 473; ἐς λόχον Orph. Arg. 1029. S. κατεπείγω.