Ask at the forum if you have an Ancient or Modern Greek query!

συγκυρέω

From LSJ
Revision as of 19:52, 2 August 2017 by Spiros (talk | contribs) (13_7_1)

Ζῆν οὐκ ἄξιος, ὅτῳ μηδὲ εἷς ἐστι χρηστὸς φίλοςLife is not worth living if you do not have at least one friend.

Democritus, DK 68b22
Click links below for lookup in third sources:
Full diacritics: συγκῠρέω Medium diacritics: συγκυρέω Low diacritics: συγκυρέω Capitals: ΣΥΓΚΥΡΕΩ
Transliteration A: synkyréō Transliteration B: synkyreō Transliteration C: sygkyreo Beta Code: sugkure/w

English (LSJ)

aor. -εκύρησα and -έκυρσα (v. infr.):—

   A come together by chance, μή πως συγκύρσειαν ὁδῷ ἔνι μώνυχες ἵπποι Il.23.435; of ships, Hdt.8.92; meet with an accident, τῇδε συγκῦρσαι τύχῃ S.OC 1404; κήτεσι πολλοῖς συγκεκυρηκέναι D.S.17.106; τραγικοῖς πάθεσι Id.20.21; εὐτυχίᾳ Phld.Mort.38; εἰς ἓν μοίρας συνέκυρσας art involved in one and the same fate, E.Andr.1172 (anap.).    2 c. part., like τυγχάνω, συνέκυρσε θέων happened to be running, Emp.53; εἰ συνεκύρησε . . παραπεσοῦσα νηῦς whether it fell in the way by chance, Hdt. 8.87.    II of events and accidents, happen, occur, ἢν δέ τι δεινὸν συγκύρσῃ Thgn.698; τάδε οἶδα . . τοῖσι ἐν Ἰταλίῃ συγκυρήσαντα Hdt.4.15; σ. μοι ἡδονά E.Ion 1448 (lyr.); τίς τύχα μοι συγκυρήσει; Id.IT874 (lyr.); τὰ συγκυρήσαντα what had occurred, Hdt.1.119, cf. D.S.1.1; ὃ καὶ συνεκύρησε Plb.2.65.7, cf. Phld.Rh.1.132 S.; τὰ παρὰ τοῦ δαιμονίου -ήσαντα D.H.5.56: impers., c. inf., συνεκύρησε γενέσθαι it came to pass that... Hdt.9.90, cf. Hp.Oct.10:—Pass., τὸ ἔχθος τὸ ἐς Λακεδαιμονίους συγκεκυρημένον Hdt.9.37 (nisi leg. συγκεκρημένον).    III of places, to be contiguous to, χώραις -οῦσαν θάλατταν Plb.3.59.7, etc.; πρὸς τόπον Plu.Arist.11; Ἐσεβὼν καὶ ταῖς -ούσαις αὐτῇ LXX Nu.21.25.    IV v. συγκύρω.

German (Pape)

[Seite 970] (s. κυρέω), von Personen, zusammentreffen, zusammengerathen, einander begegnen; μή πως συγκύρσειαν ὁδῷ ἔνι μώνυχες ἵπποι, Il. 23, 435, daß sie nicht an einander geriethen; τῇδε συγκῦρσαι τύχῃ, Soph. O. C. 1404; εἰς ἓν μοίρας συνέκυρσας, Eur. Andr. 1173; πόθεν μοι συνέκυρσ' ἀδόκητος ἡδονή; Ion 1448; von Schiffen, Her. 8, 87. 92; übh. sich zu gleicher Zeit ereignen, zutragen, c. int., 9, 10; τὰ συγκυρήσαντα, die Ereignisse, 1, 119. 8, 136; auch ungewöhnlich im pass., τὸ εἰς Λακεδαιμονίους συγκεκυρημένον, 9, 37. Oft bei Sp. : παρὰ δόξαν αὐτοῖς τῶν πραγμάτων συγκυρούντων, Pol. 5, 18, 6; δύο τὰ κάλλιστα συνεκύρησε τοῖς Ῥωμαίοις, 2, 20, 8; aber auch ἡ ἔξωθεν συγκυροῦσα ταύταις ταῖς χώραις θάλαττα, 3, 59, 7, das Meer, welches diese Länder berührt; so τὰ συγκυροῦντα πρὸς τὴν Μεσσηνίαν, Strab. 8, 3, 17; vgl. Plut. Aristid. 11; τοιῷδε τέλει συγκῦρσαι, Luc. philopatr. 15.