ἐκμιαίνω
Τὸ νικᾶν αὐτὸν αὑτὸν πασῶν νικῶν πρώτη τε καὶ ἀρίστη. Τὸ δὲ ἡττᾶσθαι αὐτὸν ὑφ' ἑαυτοῦ πάντων αἴσχιστόν τε ἅμα καὶ κάκιστον. → Τo conquer yourself is the first and best victory of all, while to be conquered by yourself is of all the most shameful as well as evil
English (LSJ)
A pollute thoroughly, defile, Opp.H.4.663 :—Pass., ejaculate semen, Hp.Superf.31, Ar.Ra.753, LXXLe.18.20.
German (Pape)
[Seite 769] ganz beflecken, verunreinigen, Opp. Hal. 4, 663. – Med. bei Ar. Ran. 753 wird τὸ ἀποσπερματίζειν erkl., von der Selbstbefleckung.
Greek (Liddell-Scott)
ἐκμῐαίνω: καταμιαίνω, καταμολύνω, Ὀππ. Ἁλ. 4. 663: ― Παθ. effluxu seminis pollui, ἀποσπερματίζω, χύνω τὸ σπέρμα μου, Ἱππ. 265. 14, Σοφ. Ἀποσπ. 913, Ἀριστοφ. Βάτρ. 753.
Spanish (DGE)
(ἐκμῐαίνω) I intr. en v. med.
1 eyacular ὠθέειν ὡς μάλιστα ἕως ἂν ἐκμιαίνηται Hp.Superf.31, cf. en Gal.19.96
•cóm. correrse Ar.Ra.753.
2 en v. med.-pas. hacerse impuro en contacto con, mancillarse, contaminarse ἐκμιανθῆναι ... πρὸς αὐτήν hacerse impuro con ella (la mujer del prójimo), LXX Le.18.20, cf. 23, ἐν αὐτοῖς (ἐγγαστριμύθοις) LXX Le.19.31.
II tr. en v. act. mancillar, infestar, contaminar θάλασσαν Opp.H.4.663, στόμα δύσμορον Orac.Sib.5.392, en v. pas. ποταμῶν τε καὶ πηγῶν ναμάτων αἱμοφορύκτοις ῥεύμασιν ἐκμιαινομένων Heraclit.All.42, καὶ ἐξεμιάνθη ἡ γῆ Eus.DE 4.10 (p.165.24).
Greek Monolingual
ἐκμιαίνω (Α)
1. μολύνω υπερβολικά
2. παθ. ἐκμιαίνομαι
χύνω το σπέρμα μου.