ἀνήλειπτος
Τὸ νικᾶν αὐτὸν αὑτὸν πασῶν νικῶν πρώτη τε καὶ ἀρίστη. Τὸ δὲ ἡττᾶσθαι αὐτὸν ὑφ' ἑαυτοῦ πάντων αἴσχιστόν τε ἅμα καὶ κάκιστον. → Τo conquer yourself is the first and best victory of all, while to be conquered by yourself is of all the most shameful as well as evil
English (LSJ)
ον, unanointed, should be read for ἀνείληπτος in Antyll. ap. Orib.10.13.19:—also ἀνήλειφος (so codd.) or ἀνήλῐφος, ον, D.C.56.30, Philagr. ap. Orib.5.19.10, Hp.Ep.17.
Spanish (DGE)
-ον
no untado de aceite ἔστω δ' ἀνήλειπτα ταῦτα (τὰ σεσιναπισμένα μέρη) Antyll. en Orib.10.13.19, ἡλίῳ παρέχουσιν ἑαυτοὺς οἱ μὲν ἀνήλειπτοι Antyll. en Aët.3.9.
German (Pape)
[Seite 229] ungesalbt, ungeschminkt; die VLL. ziehen diese Form der Form ἀνάλειπτος vor.
Greek (Liddell-Scott)
ἀνήλειπτος: -ον, (ἀλείφω) ὁ μὴ ἀληλιμμένος, οὕτως ἀναγνωστέον ἐν Mathaei Med. 301, κτλ.· ὡσαύτως ἀνήλειφος ἢ ἀνήλῐφος, ον, ἐν Δίωνι Κ. 56. 30.
Greek Monolingual
ἀνήλειπτος και ἀνήλειφος, -ον (Α) αλείφω
1. αυτός που δεν αλείφθηκε με μύρο μετά το λουτρό
2. αυτός που δεν πλύθηκε, ο ακάθαρτος.