συνθέτης
Τὸ νικᾶν αὐτὸν αὑτὸν πασῶν νικῶν πρώτη τε καὶ ἀρίστη. Τὸ δὲ ἡττᾶσθαι αὐτὸν ὑφ' ἑαυτοῦ πάντων αἴσχιστόν τε ἅμα καὶ κάκιστον. → Τo conquer yourself is the first and best victory of all, while to be conquered by yourself is of all the most shameful as well as evil
English (LSJ)
ου, ὁ, composer, writer, Pl.Lg.722e, Gal.18(2).778; καλῶν ποιημάτων Phld.Po.5.35; σ. ὀνομάτων, etc., D.H.Dem.36; σ. λόγων a prose-writer, like συγγραφεύς, opp. ποιητής, Paus.10.26.1.
Greek (Liddell-Scott)
συνθέτης: -ου, ὁ, ὁ συντιθείς, συγγραφεύς, Πλάτ. Νόμ. 722Ε· σ. ὀνομάτων Διον. Ἁλ. π. Δημοσθ. 36· σ. λόγων, πεζογράφος, ὡς τὸ συγγραφεύς, ἀντίθετον τῷ ποιητής, Παυσ. 10. 26, 1.
Greek Monolingual
ο, ΝΑ, θηλ. συνθέτρια Ν συντίθημι
νεοελλ.
1. μουσουργός
2. στοιχειοθέτης
αρχ.
1. συγγραφέας
2. φρ. «συνθέτης λόγων» — ο πεζογράφος, σε αντιδιαστολή προς τον ποιητή («οὐκ οἶδα οὔτε ποιητὴν οὔτε ὅσοι λόγων συνθέται», Παυσ.).
Dutch (Woordenboekgrieks.nl)
συν-θέτης, -ου, ὁ [συντίθημι] samensteller (van wetten). Plat. Lg. 722e.
German (Pape)
ὁ, der zusammensetzt, bes. der Stylist; οὐδεὶς οὔτ' εἶπέ τι προοίμιον οὔτε ξυνθέτης γενόμενος ἐξήνεγκεν εἰς τὸ φῶς, Plat. Legg. IV.722e; λόγων, der Prosaist, im Gegensatz von ποιητής, Pausan. 10.26, und andere Spätere