διψώδης
κατὰ τὸν δεύτερον, φασί, πλοῦν τὰ ἐλάχιστα ληπτέον τῶν κακῶν → we must as second best, as people say, take the least of the evils
English (LSJ)
διψῶδες,
A thirsty, Hp.Aph.4.54, Plu.2.129b, Aret.SA2.4; τοῦ πάθους τὸ μανικὸν καὶ διψῶδες Plu.2.555e.
II dipsetic, exciting thirst, causing thirst, Hp.Acut. 50, Diph.Siph. ap. Ath.2.71e.
Spanish (DGE)
-ες
• Morfología: [no contr. plu. nom. διψώδεες Hp.Epid.1.8, ac. διψώδεας Hp.Acut.(Sp.) 55]
1 sediento esp. como síntoma ἑβδόμῃ δ. Hp.Epid.1.26.4, Aret.SA 2.4, διψώδεες οὐ λίην ἀκαίρως Hp.Epid.1.8, cf. 1.26.12, 3.6, Aph.4.54, τὸ σῶμα Plu.2.129b, γῆ ... αὐχμηρὰ καὶ δ. Gr.Nyss.Hom.in Cant.187.3, cf. Ordin.340.7
•subst. οἱ διψώδεες los que padecen sed Hp.Acut.(Sp.) 55, ἐν διψώδεσιν en lugares áridos LXX Pr.9.12c.
2 que produce sed de cosas ὁ γλυκὺς οἶνος Hp.Acut.50, de los tallos de palmito, Diph.Siph. en Ath.71e.
3 subst. τὸ διψῶδες fig. sed, ansia, anhelo τοῦ πάθους ... τὸ δ. καὶ μανικόν Plu.2.555e, cf. Cor.4.
German (Pape)
[Seite 648] ες, 1) durstig; σῶμα Plut. de san. tuend. p. 388; τὸ διψῶδες, der Durst, Coriol. 4 u. öfter. – 2) dursterregend, Hippocr.; Ath. II, 71 e.
French (Bailly abrégé)
ης, ες:
qui a soif, altéré ; τὸ διψῶδες, soif ardente.
Étymologie: δίψα, -ωδης.
Russian (Dvoretsky)
διψώδης: Plut. = δίψιος 1.
Greek (Liddell-Scott)
διψώδης: -ες, (εἶδος) διψασμένος, πλήρης δίψης, Ἱππ. Ἀφ. 1251, Πλούτ. 2. 129Β· τὸ δ., δίψα διά τι πρᾶγμα, αὐτόθι 555Ε. ΙΙ. διεγείρων δίψαν, Ἱππ. Ὀξ. 392.
Greek Monolingual
διψώδης, -ες (Α)
1. διψασμένος
2. αυτός που προκαλεί δίψα
3. το ουδ. ως ουσ. τὸ διψῶδες
η δίψα.