κατακωμάζω
Ἔοικα γοῦν τούτου γε σμικρῷ τινι αὐτῷ τούτῳ σοφώτερος εἶναι, ὅτι ἃ μὴ οἶδα οὐδὲ οἴομαι εἰδέναι → I seem, then, in just this little thing to be wiser than this man at any rate, that what I do not know I do not think I know either
English (LSJ)
A burst riotously in upon, τὸ δαιμόνιον κατεκώμασε δώμασιν E.Ph.352.
German (Pape)
[Seite 1358] daherschwärmen (s. das simplex); vom Unglück, einbrechen, einstürmen, τὸ δαιμόνιον κατεκώμασε δώμασιν Οἰδιπόδα Eur. Phoen. 355.
Greek (Liddell-Scott)
κατακωμάζω: εἰσορμῶ ἐν παραφορᾷ ὡς οἱ εὐθυμοῦντες, οἱ κωμάζοντες, ὡς τὸ εἰσκωμάζω· καὶ ἐπὶ τῆς δυστυχίας, ὡς, τὸ δαιμόνιον κατεκώμασε δώμασιν, ἐπέπεσεν, ἐνέσκψεν, Εὐριπ. Φοίν. 352.
French (Bailly abrégé)
insulter, outrager.
Étymologie: κατά, κωμάζω.
Greek Monolingual
κατακωμάζω (Α)
μτφ. (για τη δυστυχία) ορμώ με δύναμη, ενσκήπτω παράφορα («τὸ δαιμόνιον κατεκώμασε δώμασιν», Ευρ.).
[ΕΤΥΜΟΛ. < κατ(α)- + κωμάζω «ενσκήπτω, ορμώ με δύναμη»].
Greek Monotonic
κατακωμάζω: μέλ. -σω, εισβάλλω κάνοντας φασαρία, κάνοντας θόρυβο, τὸδαιμόνιον κατεκώμασε δώμασιν, σε Ευρ.