ἐπικυρόω
Οὐ γὰρ ἀργίας ὤνιον ἡ ὑγίεια καὶ ἀπραξίας, ἅ γε δὴ μέγιστα κακῶν ταῖς νόσοις πρόσεστι, καὶ οὐδὲν διαφέρει τοῦ τὰ ὄμματα τῷ μὴ διαβλέπειν καὶ τὴν φωνὴν τῷ μὴ φθέγγεσθαι φυλάττοντος ὁ τὴν ὑγίειαν ἀχρηστίᾳ καὶ ἡσυχίᾳ σῴζειν οἰόμενος → For health is not to be purchased by idleness and inactivity, which are the greatest evils attendant on sickness, and the man who thinks to conserve his health by uselessness and ease does not differ from him who guards his eyes by not seeing, and his voice by not speaking
English (LSJ)
A confirm, sanction, ratify, τὴν γνώμην Th.3.71, cf.S.El. 793, X.An.3.2.32, D.15.34, SIG167.20, etc.: c.inf., τίνες . . λόγοι καθεῖλον ἡμᾶς κἀπεκύρως αν θανεῖν; E.Or.862:—Pass., πρίν τι ἐπικυρωθῆναι Th.5.45; ἐπικυρωθέντων τῶν νόμων Arist.Ath.37.1, cf. Sammelb. 1161.17 (i B.C.).
German (Pape)
[Seite 955] bestätigen, genehmigen, ἐπικυρώσας τὸ πρᾶγμα, τὴν γνώμην, Is. 7, 2. 42; Thuc. 3, 71; ἤκουσεν ὧν δεῖ (ἡ Νέμεσις) κἀπεκύρωσεν καλῶς Soph. El. 783; ἡμᾶς θανεῖν, bestimmen, Eur. Or. 862; ὅτῳ ταῦτα δοκεῖ καλῶς ἔχειν, ἐπικυρωσάτω Xen. An. 3, 2, 32; Dem. u. A.
Greek (Liddell-Scott)
ἐπικῡρόω: ἐπικυρῶ, ἐπιβεβαιῶ, ἐπιψηφίζω, τὴν γνώμην Θουκ. 3. 71, πρβλ, Σοφ. Ἠλ. 793, Ξεν. Ἀν. 3. 2, 32, Ρήτορ., κλπ.· μετ’ ἀπαρ., τίνες... λόγοι καθεῖλον ἡμᾶς κἀπεκύρωσαν θανεῖν Εὐρ. Ὀρ. 862. - Παθ., πρίν τι ἐπικυρωθῆναι Θουκ. 5. 45, πρβλ. ἐπιψηφίζω, ἐπιχειροτονῶ.
French (Bailly abrégé)
-ῶ :
sanctionner, confirmer, acc..
Étymologie: ἐπί, κυρόω.
Greek Monotonic
ἐπικῡρόω: μέλ. -ώσω, επιβεβαιώνω, επικυρώνω, εγκρίνω, σε Θουκ., Ξεν. κ.λπ.· με απαρ., σε Ευρ.