ἀσύμβατος: Difference between revisions
Οὐ γὰρ ἀργίας ὤνιον ἡ ὑγίεια καὶ ἀπραξίας, ἅ γε δὴ μέγιστα κακῶν ταῖς νόσοις πρόσεστι, καὶ οὐδὲν διαφέρει τοῦ τὰ ὄμματα τῷ μὴ διαβλέπειν καὶ τὴν φωνὴν τῷ μὴ φθέγγεσθαι φυλάττοντος ὁ τὴν ὑγίειαν ἀχρηστίᾳ καὶ ἡσυχίᾳ σῴζειν οἰόμενος → For health is not to be purchased by idleness and inactivity, which are the greatest evils attendant on sickness, and the man who thinks to conserve his health by uselessness and ease does not differ from him who guards his eyes by not seeing, and his voice by not speaking
mNo edit summary |
mNo edit summary |
||
Line 14: | Line 14: | ||
}} | }} | ||
{{pape | {{pape | ||
|ptext=[[https://www.translatum.gr/images/pape/pape-01-0380.png Seite 380]] [[unvereinbar]], [[τὸ ἀσύμβατον]], [[Abneigung gegen einen Vergleich]], Thuc. 3, 46; [[κοινολογία]], eine [[Unterhandlung]], bei der man sich nicht einigen kann, Pol. 15, 9; [[τραῦμα]], eine Wunde, die nicht zuheilen will, Med. – Adv. [[ἀσυμβάτως]], ἔχειν, nicht einig werden können, Plut. Dio. 21. | |ptext=[[https://www.translatum.gr/images/pape/pape-01-0380.png Seite 380]] [[unvereinbar]], [[τὸ ἀσύμβατον]], [[Abneigung]] gegen einen [[Vergleich]], Thuc. 3, 46; [[κοινολογία]], eine [[Unterhandlung]], bei der man sich nicht einigen kann, Pol. 15, 9; [[τραῦμα]], eine Wunde, die nicht zuheilen will, Med. – Adv. [[ἀσυμβάτως]], ἔχειν, nicht einig werden können, Plut. Dio. 21. | ||
}} | }} | ||
{{bailly | {{bailly |
Revision as of 08:14, 2 November 2023
English (LSJ)
Att. ἀξύμβατος, ον,
A that does not produce agreement, not coming to terms, τὸ ἀξ. Th.3.46; ἀσύμβατος ἐχθρός Ph.1.223; ἀντίθεσις ἀσύμβατος = irreconcilable, Plu.2.946e, cf. Procl. Inst.28, Dam.Pr.5. Adv. ἀσυμβάτως = irreconcilably, ἀσυμβάτως ἔχειν to be irreconcilable, Ph.Fr.24 H., Plu.Cic.46: neut. Pl. as adverb, ἀσύμβατα μνησικακοῦντες Ph.2.520.
2 not comparable, disparate: εἰς ἕτερα ἀσύμβατα = incongruous in other respects, Gal.5.540.
3 τραῦμα ἀσύμβατον = wound that will not close up, that will not heal, Aret.CA2.2.
II Act., bringing no agreement, κοινολογία Plb.15.9.1.
Spanish (DGE)
-ον
• Alolema(s): ἀξύμβατος Th.3.46
I 1que no se puede juntar, irreconciliable ἐχθρὸς ἀ. Ph.1.223, ἀντίθεσις ἀ. Plu.2.946e, εἰ γὰρ ἑκάτερον μένοι ὅ ἐστιν, ἀσύμβατα ἔσται Dam.in Phlb.46, cf. Procl.Inst.28, Dam.Pr.5
•πολλὰ ἀσύμβατα ... εἰς ἕτερα hay muchas cosas discordantes respecto a otras Gal.5.540
•neutr. plu. como adv. ἀσύμβατα μνησικακοῦντες guardando rencor en forma irreconciliable Ph.2.520.
2 que no llega a un acuerdo ἀσύμβατον ποιησάμενοι κοινολογίαν Plb.15.9.1
•subst. τὸ ἀσύμβατον = falta de acuerdo Th.l.c.
3 medic. τρῶμα ἀσύμβατον = herida que no se cierra Aret.CA 2.2.9.
II adv. ἀσυμβάτως = sin acuerdo ἀσπόνδως καὶ ἀσυμβάτως ἔχοντες Ph.Fr.24, cf. Plu.Cic.46.
German (Pape)
[Seite 380] unvereinbar, τὸ ἀσύμβατον, Abneigung gegen einen Vergleich, Thuc. 3, 46; κοινολογία, eine Unterhandlung, bei der man sich nicht einigen kann, Pol. 15, 9; τραῦμα, eine Wunde, die nicht zuheilen will, Med. – Adv. ἀσυμβάτως, ἔχειν, nicht einig werden können, Plut. Dio. 21.
French (Bailly abrégé)
ος, ον :
qui ne peut se réunir ; fig. qui ne peut s'accorder, qui ne se prête à aucun accommodement, irréconciliable ; τὸ ἀσύμβατον THC dispositions irréconciliables.
Étymologie: ἀ, συμβαίνω.
Russian (Dvoretsky)
ἀσύμβᾰτος: староатт. ἀξύμβᾰτος 2 несговорчивый, непримиримый (ἀντίθεσις Plut.): ἀσύμβατον ποιεῖσθαι τὴν κοινολογίαν Polyb. не приходить ни к какому соглашению.
Greek (Liddell-Scott)
ἀσύμβᾰτος: παλ. Ἀττ. ἀξύμβατος, ον, μὴ ἐρχόμενος εἰς συμβιβασμόν, ἀσυμβίβαστος, ἡμῖν τε πῶς οὐ βλάβη δαπανᾶν καθημένοις διὰ τὸ ἀξύμβατον..., διὰ τὸ μὴ συμβιβάζεσθαι, Θουκ. 3. 46· ἀσ. ἐχθρὸς Φίλων 1. 223· ἡ μὲν γὰρ κατὰ στέρησιν καὶ ἕξιν ἀντίθεσις, πολεμικὴ καὶ ἀσύμβατός ἐστι, ἀδιάλλακτος, Πλούτ. 2. 946Ε· - τραῦμα ἀσύμβατον, μὴ θεραπευόμενον, Ἀρετ. 97: - Ἐπίρρ. ἀσυμβάτως, Ἀντωνίου μὲν ἀσυμβάτως ἔχοντος, μὴ συνδιαλασσομένου, Πλουτ. Κικ. 46. ΙΙ. ἄνευ συμβιβαστικοῦ ἀποτελέσματος, Ἀννίβας καὶ Πόπλιος ἐχωρίσθησαν ἀξύμβατος ποιησάμενοι τὴν κοινολογίαν Πολύβ. 15. 9, 1.
Greek Monolingual
-η, -ο (Α ἀσύμβατος και αττ. ἀξύμβατος, -ον) συμβαίνω
νεοελλ.
1. χαρακτηρισμός βιολογικού στοιχείου σε συσχετισμό προς ορισμένο οργανισμό, στον οποίο αν χορηγηθεί, οδηγεί σε ανεπιθύμητες αντιδράσεις
2. «ασύμβατες ευθείες» — στην ευκλείδεια γεωμετρία, οι ευθείες που δεν είναι παράλληλες και δεν τέμνονται
αρχ.
1. αυτός που δεν συμβιβάζεται ή που δεν μπορεί να συνυπάρξει με άλλον
2. εκείνος που δεν οδηγεί σε συμβιβασμό ή συμφωνία
3. (για τραύμα) που δύσκολα θεραπεύεται.
Greek Monotonic
ἀσύμβᾰτος: αρχ. Αττ. ἀ-ξύμβατος, -ον (συμβαίνω), αυτός που δεν έρχεται σε συμβιβασμό, σε Θουκ.· επίρρ., -τως ἔχειν, είμαι αδιάλλακτος, ασυμβίβαστος, σε Σοφ.
Middle Liddell
συμβαίνω
not coming to terms, Thuc.:—adv., -τως ἔχειν to be irreconcilable, Plut.