ἐκγελάω
Τὸ δὴ τρέφον με τοῦτ' ἐγὼ λέγω θεόν → Denn ich bezeichne das, was mich ernährt, als Gott → Denn was mir Nahrung gibt, bezeichne ich als Gott
English (LSJ)
Ep. aor. ἐξεγέλασσα h.Merc.389, Theoc.4.37:—laugh out, laugh loud, ἡδὺ δ' ἄρ' ἐκγελάσας μετεφώνεε Od.16.354, 18.35, cf. X.Cyr.1.3.9, etc.; γέλωτι ὥσπερ κῦμα ἐ. Pl.R. 473c; ἐάν τις κνήσῃ, ἐ. Arist.Pr.965a24: metaph. of a liquid that rushes out with a gurgling sound, ἐκγελᾷ φόνος E.Tr.1176.
Spanish (DGE)
• Morfología: [ép. aor. ἐξεγέλασσα Hes.Op.59 (tm.), h.Merc.389, Call.Fr.24.13, Theoc.4.37]
I intr.
1 reírse en aor. romper a reír ἡδὺ δ' ἄρ' ἐκγελάσας Od.16.354, cf. 18.35, ἐκ δ' ἐγέλασσε πατὴρ ἀνδρῶν τε θεῶν τε y rompió a reír el padre de hombres y dioses Hes.l.c., Ζεὺς δὲ μέγ' ἐξεγέλασσεν h.Merc.l.c., ἐνταῦθα μὲν δὴ ὅ τε Κῦρος ἐξεγέλασε καὶ οἱ ἄλλοι ὁμοίως X.Cyr.8.4.22, cf. 1.3.9, ὅ γ' ἀγρεῖον καὶ ἀμείλιχον ἐξ εγέλασσε Call.l.c., cf. Theoc.l.c., Plu.Cleom.22, 2.149e, Aristid.Or.34.47, Ach.Tat.1.7.3, c. un part. pred. τίς οὐκ ἂν ἐκγελάσειε χαρίεντ' εἰσορῶν παθόντα τόνδε Ar.Fr.597
•en otros temas reírse ὥσπερ κῦμα ἐκγελῶν Pl.R.473c, ὑπακούων ... τὰ δὲ ἐξεγέλα Hp.Ep.17.2, cf. Arist.Pr.965a24, ὅσον πλεῖστον τοῦ Ναυσικλέους ἐκγελῶντος Hld.6.1.3.
2 fig., de un líquido salir a borbotones ἐκγελᾷ ὀστέων ῥαγέντων φόνος de los huesos rotos sale sangre a borbotones E.Tr.1176.
II tr. reírse de αὐτόν, ὅτι προβλέπει ὅτι ἥξει ἡ ἡμέρα αὐτοῦ LXX Ps.36.13, cf. 2.4, 58.9, ἡμᾶς LXX 2Es.12.19, τοὺς ἡμαρτηκότας οὓς ἐκγελᾷ Origenes M.12.1105D, ἀναιδῶς ἐξεγέλων πατέρας Orac.Sib.1.75
•c. complet. ἡδὺ πάντες ἐξεγέλασαν ὅτι ... Longus 4.25.2, τὰ δὲ ἄλλα εἰπεῖν τίς οὐκ ἐκγελάσειεν, ὡς ...; Epiph.Const.Haer.66.22.1.
German (Pape)
[Seite 755] (s. γελάω), in Lachen ausbrechen, laut auflachen; ἐκ δ' ἐγέλασσε Il. 6, 471; Hes. O. 59 u. öfter; Xen. Cyr. 1, 3, 9 u. Sp.; übertr., ἔνθεν ἐκγελᾷ ὀστέων ῥαγέντων φόνος, dringt hervor, Eur. Tr. 1184, wie κῦμα ἐκγελῶν Plat. Rep. V, 473 c.
French (Bailly abrégé)
ἐκγελῶ :
seul. prés. et ao.
1 éclater de rire;
2 p. ext. éclater, se produire avec bruit.
Étymologie: ἐκ, γελάω.
Russian (Dvoretsky)
ἐκγελάω:
1 разражаться смехом, (за)хохотать Hom., HH, Hes., Xen., Arst., Plut.;
2 рокотать, клокотать (κῦμα ἐκγελῶν Plat.);
3 с шумом вырываться, бить ключом (ἐκγελᾷ φόνος Eur.).
Greek (Liddell-Scott)
ἐκγελάω: μέλλ. -άσομαι, γελῶ ἠχηρῶς, γελῶ μεγάλως, ἡδὺ δ’ ἄρ’ ἐκγελάσας μετεφώνεεν οἷς ἑτάροισι, «τὸ ἐκγελάσας ἴσως μὲν τὸ χανδὸν γελάσαι δηλοῖ, ἴσως δὲ καὶ τὸ ἐξ ἐπιπολῆς» κτλ. (Εὐστ.), Ὀδ. Π. 354., Σ. 35, Ξεν. Κύρ. 1. 3. 9, κτλ.· γέλωτί τε..., ὥσπερ κῦμα ἐκγελῶν Πλάτ. Πολ. 473C· ἐάν τις κνήσῃ, ἐκγ. Ἀριστ. Προβλ. 35. 8: - μεταφ., ἐπὶ ὑγροῦ ἐξορμῶντος ἢ ἀναβλύζοντος μετὰ θορύβου, ἐκγελᾷ φόνος Εὐρ. Τρῳ. 1176.
English (Autenrieth)
aor. part. ἐκγελάσᾶς: laugh out; ἡδύ, ‘heartily,’ Od. 16.345.
Greek Monotonic
ἐκγελάω: μέλ. -άσομαι, γελώ ηχηρά, δυνατά, σε Ομήρ. Οδ., Ξεν.· μεταφ. λέγεται για υγρό, αναβλύζω με θόρυβο, κάνω παφλασμό, κελαρύζω, σε Ευρ.
Middle Liddell
fut. άσομαι
to laugh out, laugh loud, Od., Xen.: metaph. of a liquid, to rush gurgling out, Eur.